A középkor folyamán lakott falu neve 1302-ben és 1326-ban Poss. Seu terra Louazberen, 1435-ben, 1461-ben és 1487-ben Lowazberen, 1505-ben Beren. A 15 éves háború idején elnéptelenedett, ám 1637-ben már ismét lakottnak írják, lakói ekkor magyarok voltak. Az addig egyedüli birtokos Csák nembeliek 1302-ben felosztották Berényt a Dudariakkal, 1326-ban, pedig már a király birtokában találjuk. A 1393-ban már itt említett, a 15. század folyamán végig Lovasberényben birtokos Buzlay család egy, később a mai kastély egyik szárnyába foglalt épületet emeltetett. Elképzelhető, hogy már ennek az építőanyagát is helyi téglaégető biztosította, melynek termékei talán éppen a kastélyban talált kannelurás középkori téglák lehettek. 1593-ban Fejérkövy István itt lévő birtokrészét a Baracskai Pálfffy családnak és társainak adta, akiket ettől az időponttól 1688-ig lovasberényi birtokosnak neveztek a források. 1688-ban a család másik birtokrészét Pálffy Kata örökösei Sándor Istvánnak eladták. A Baracskai Pálfffy család (berényi?) téglaégetőjének tevékenységére jelen pillanatban egyedül, a kastélyban előkerült „P” betűjeles téglák utalnak. 1663-ban Vesselényi részleges adományozásáról értesülünk, melynek haszonélvezői Széchenyi István és Török Ferenc voltak. Utóbbi 1663-ban Lovasberényt 10 évre elzálogosította Eölbei Mártonnak, és nejének, Szegi Katalinnak. 1678-80-ban Vasdinnyei Jánostól és az Eölbei örökösök gyámjától megvásárolta a birtokot Gr. Heister. Ezután a település, Nadappal, Ráckeresztúrral és Börgönddel együtt, 1698-1719 között már Gr. Heidershaimbi Siegbert Heisteré, aki az 1699-1708-as években felépíttette a: barokk udvarházat és a Szentháromság kápolnát. Nagy építkezései ellenére Heister téglaégetésére vonatkozóan bizonyítékkal nem rendelkezünk, ám a Vasdinnyei családdal esetleg összefüggésbe hozhatók a Lovasberényben talált „VS” monogramos téglák. Ezután következett a Cziráky birtokosok és a Cziráky téglaégetők korszaka. Az 1719-1730 között Br. Franz Anselm Fleischmann tulajdonában levő berényi birtokokat, az időközben, (1723-ban), grófi rangot szerző, Lovasberényben az 1730-42 között, 12 éven át birtokos cziráki és dénesfalvi Cziráky József (?-1742) 1730-ban megvásárolta. Az uradalomhoz tartozott Nadap, Ráckeresztúr, Tés és Börgöndpuszta. Nadapon tiszti lakot, Börgöndön kúriát emeltetett később a Cziráky família. Valószínűleg ő létesíthette Lovasberényben, az 1730-as években az első uradalmi téglaégetőt, melynek termékein a téglafelszínből kiemelkedő „IC” [= IOSEPHUS CZIRÁKY] ligatúra, illetve a talán valamivel későbbieken „CJ” [= CZIRÁKY JÓZSEF] monogram olvasható. Az 1730-as évek végétől, Cziráky haláláig, 1742-ig állíthatták elő azokat a ligatúrával jelzett téglákat, melyeken „CI” vagy „IC” jelzés látható. Cziráky József halála után, 17 éven át, az örökösök nagykorúságáig, 1742-59 között, Gr. Cziráky József özvegye, Barkóczy Borbála grófnő kezelte a birtokot, és üzemeltette a téglaégetőt. A Pátka határában, a 811-es műút mellett lebontott vendéglő téglaanyagából az ő idején gyártott téglákat talált Fazekas Balázs, Herczig Béla és Rechner József, melyeken a téglafelszínből kiemelkedő „B” [= BARKÓCZY] monogram alatt és fölött két ligatúra illetve a tégla bal oldalán elhelyezkedő „B” monogram kapott helyet. A ligatúrák ugyanazt a tükötírású „CI” betűket mutatják, mint amelyekkel az elhunyt férj Cziráky József jelölte meg tégláit. Ezeket a ligatúrákat éppen e formai folytonosság figyelembe vételével sorolhattuk be rendszerünkbe, Cziráky József monogramos téglái közé. A téglaégetést a 16 éven át, 1759-1775 között birtokos: Gr. Cziráky György (?-1775) folytatta. Ezekben az években a téglafelszínből kiemelkedő, „C G” [= CZIRÁKY GYÖRGY] monogramos téglákat és járólapokat (Fazekas Balázs, Herczig Béla gyűjtése) égettek. Cziráky György építtette át 1763-1767 között Rieder Jakabbal a kastély oldalszárnyait, 1771-ben, pedig a kápolnához épült torony. Ugyanekkor fejezték be a kápolna rokokó kifestését. 1770-80 között építették fel Nadapon a Cziráky pincét. Ezekhez az épületekhez bizony sok tégla égetésére volt szükség. Gr. Cziráky László 17 évig, 1775-1792 között volt Lovasberény birtokosa. Születési idejét nem ismerjük, 1792-ben hunyt el. Évszámos téglákat gyártatott. Fazekas Balázs, Herczig Béla és a SZIKM gyűjteményének tégláin 1778-1788-ig évenkénti elosztásban találtunk a tégla felszínből kiemelkedő, nyomtatott „CL ” [= CZIRÁKY LÁSZLÓ] ligatúrás, évszámos példányokat. Gr. Cziráky László idejében is sok téglára volt szükség, hiszen jelentős mértékben átalakította kastélyát. A birtokot és a kastélyt László halála után, második feleségétől Gr. Zichy Júliától született fia, Gr. Cziráky Antal Mózes (1772-1852) örökölte. Antal Mózes 60 évig birtokolta Berényt. Ezalatt három felesége is volt. Első nejével, Gr. Illésházy Juliannával 1814-ig éltek együtt, második felesége Gr. Batthyány Mária (1816-1840), a harmadik Br. Walterskirchen Karolina (1843-ban házasodtak össze) volt. 1794-ben vette feleségül Illésházy Julianna grófnőt, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy 1791-1852 között átépíttették a díszkertet, majd pedig abban, hogy 1804-1810 között Rieder Jakab tervei alapján kiépítették az épületegyüttes fő szárnyát, ezzel kialakítva a kastély mai formáját. Végül, 1832-34 között, Hild József tervei szerint, klasszicista stílusban kiépült a plébánia templom. Antal Mózes 1792-1852 között működtette a téglaégetőt. Valószínűleg 1792-1794 között készülhettek azok a téglák, melyeken a téglafelszínből kiemelkedő, írott „CAMvC” [= Comes Anton Moses von Cziráky] ligatúra, e fölött 5 ágú korona látható. 1794-ben, elképzelhető, hogy Antal Mózes és Illésházy Julianna házasságkötésekor készültek azok a kettős, tükörírású ligatúrával megjelölt téglák, melyeken a tégla felszínéből kiemelkedő „GIJvC” és „GAMvC” [= Gróf Illésházy Julianna von Cziráky] és [= Gróf Antal Mózes von Cziráky] jelzések láthatók. A tégla felszínéből kiemelkedő, tükörírású „AC1801” [= Cziráky Antal 1801, stb.] monogramos, évszámos példányok valószínűleg kivétel nélkül az 1800-as évek elején készülhettek, mint arra példányaink évszámai utalnak. Ezeket a téglákat használhatták fel Rieder Jakab építésvezetése idején, a kastély főszárnyának építéséhez. Az 1820-as években gyárthatták a téglafelszínből kiemelkedő, írott „AMC ” [= Anton Moses Cziráky] ligatúrával, rövidítéssel, illetve 1830-1850 között a téglafelszínből kiemelkedő, írott „CAMvC” [= Comes Anton Moses von Cziráky] ligatúrával, rövidítéssel megjelölt téglákat. Előbbiek valószínűleg a Hild József által tervezett plébániatemplom építése idején készülhettek. Antal Mózes fiai közül az 1852-1884 között, 32 éven át berényi birtokos, Gr. Cziráky János (1828-1884) örökölte az uradalmat. Nejéről, Dezasse Louiseről nevezték el 1903-ban a Lujzamajort, a Gr. Cziráky János emlékére épített kastélyról pedig 1864-ben a János hegyet (szőlő). Cziráky János renováltatta az 1850-es években a kastélyt Ybl Miklóssal. Cziráky János tégláin, 1852 körül, a téglafelszínből kiemelkedő, tükörírású „J C” monogram, illetve az 1860-1880-es évekből származtatható, a téglafelszínből kiemelkedő, „CJ” monogram, valamint az 1882-1884 között égetett téglák esetében, a téglafelszínbe bemélyülő, téglalap alakú keretbe bemélyedő „CJ” monogram olvasható. Cziráky János téglaégetésére, az 1880-as évek elején, a bemélyülő „18 CJ 81” évszámos-monogramos téglák utalnak. Téglaégetője az Úsztató területén működött, ahol még ma is nagy számban találhatók ilyen téglatöredékek az egykori téglaégető és agyagbánya helyén. Az általa 1860-1880 között előállíttatott téglákon a téglafelszínbe bemélyedő, „C J” [= CZIRÁKY JÁNOS] monogram látható. Cziráky János fiai közül az 1884-1930 között, 46 évig birtokos Gr. Cziráky Antal (1850-1930) örökölte Lovasberényt. A téglaégető Antal gróf idejében a térképek szerint már valószínűleg Lovasberény – Antalmajor területén üzemelt. Az ekkor gyártott téglák bemélyedő „CA” monogramjai vagy a téglafelszínbe, vagy az abba mélyülő téglalap-, illetve leszelt sarkú téglalap alakú mezőbe mélyültek. Lovasberény 1930-tól Gr. Cziráky László tulajdonába került, aki 1943-ban még egyszer renováltatta a kastélyt. A Lovasberény – Úsztató területén működő téglaégetőjében gyártott tégláit a téglafelszínbe „X”-alakban bemélyülő „CL” ligatúrával jelöltette.