Dióliget

dioligetA férjemmel mindketten vidékiek vagyunk falusi nagyszülőkkel, így a falun töltött nyarak emlékei és a vidéki élet felé való vonzódásunk mindig is bennünk élt, de egymásban erősítettük fel azt az érzést, hogy a gyerekeinket biztosan vidéken szeretnénk felnevelni. Mindketten Budapesten dolgoztunk és laktunk 2012-ig, férjem akkor már 9 éve ugyanazon informatikai cégnél programozott, én pedig marketing vezetőként dolgoztam.

A  Dióliget megtalálása előtt 1 évig keresgéltünk, bejártuk az egész országot, opcióként már felmerült az Őrségtől a Tisza-tóig minden, álmodoztunk, tervezgettünk, mire egy internetes hirdetés alapján rátaláltunk erre a helyre. Azt tudtuk, hogy olyan helyet keresünk, aminek van turisztikai vonzereje, mert szerettünk volna vendéglátással foglalkozni, de a közel 200 fás diós a sors keze volt, ami aztán az egész Dióliget ötletét és a dió tematikát adta.

Minél többet olvastunk utána, annál inkább a szerelmesei lettünk ennek  a növénynek a gyökerétől a leveléig, és a fejünkbe vettük, hogy népszerűsíteni fogjuk, próbáljuk megszerettetni és bemutatni gyógyerejét és sokoldalúságát a gasztronómiában, készítünk például zöld dió  befőttet, dió pestot, de dióbarka bort is.

A hely már akkoriban is gyönyörű volt, amikor megvettük, köszönhetően az előző lovasberényi tulajdonosok több évtizedes fáradhatatlan munkájának, amiért mindig is hálásak leszünk, de rengeteg tervük várt/vár még megvalósításra.

Amikor beköltöztünk, a présházban még nem volt kialakítva fürdő és konyha, így a másik épületbe jártunk át főzni és mosakodni. Alig szusszantunk egyet a költözés után, amikor legnagyobb örömünkre kiderült, hogy ikreket hordok a szívem alatt, így fel kellett gyorsítanunk az eseményeket, hogy a présház készen álljon az ikrek fogadására.

Beköltözésünk után pár hónappal megvettük az első 6 birkánkat, mert nem győztük az óriási füves terület rendben tartását – azóta már sok kis bárány látott nálunk napvilágot és 20 körüli állomány végzi a fűnyírást.

Időközben a Völgyvidék Közösség támogatásával sikeresen indultunk az agro-turisztikai terveink megvalósítását segítő LEADER pályázaton, így mertünk nekivágni egy nagyobb építkezésnek, melynek része egy 4 stúdió-apartmanból és télikertből álló vendégrész, illetve egy diófeldolgozó helyiség kialakítása, melyekre 60%-os támogatást nyertünk.

Teljesen zöldfülűen vágtunk neki a 3 hektáros birtok műveléséhez, az állattartáshoz, az ikres gyerekneveléshez, a pályázatos építkezéshez, amik miatt számtalan tapasztalatlansággal, problémával és nehézséggel kellett, illetve kell megküzdenünk - gondolunk itt elsősorban az elképzelhetetlen mértékű adminisztrációs, engedélyezési, és hivatali papírmunkákra -, mégis a sok mélypont mellett sokkal több volt az a pillanat, amikor azt mondtuk egymásnak, hogy életünk legjobb döntése volt ideköltözni.

Lovasberényt nagyon megszerettük, úgy érezzük, hogy a falu befogadott minket és új barátokra találtunk.
Bízunk benne, hogy a Dióliget agro-turisztikai vállalkozás tovább színesíti majd a falu arculatát.

Misi család

tamogatok